Néhány gondolat „A látható kéz. Kormányzati tulajdon és szabályozó szerep vállalati körben.” című kötethez
2024-et írunk és a válságok korát éljük, miközben az Európai Unió szabályai – a változó tagállami irányváltásoknak és beavatkozásoknak kedvező módon − átalakuláson mennek át. A „Látható kéz. Kormányzati tulajdon és szabályozó szerep vállalati körben” című kötet ebben az időszakban vizsgálja a vállalati szektort és ehhez kapcsolódóan az állami tulajdonosi szerepek alakulását. Ez azért is érdekes kérdés, mert olyan tulajdonról van szó, amely jognak az alanya piaci szereplő, de egyben szabályozó hatóságént is jelen van. Ebből következően a kötet fókuszában az áll, hogy az állam részesedéstulajdonosi szerepe elkülönülhet-e gazdaságpolitikai és más funkcióitól, és ha nem, akkor milyen tényezők befolyásolják a kapcsolat vagy összefonódás módját, tartalmát és mértékét. Tovább... (Lovas Dóra)
Immáron több mint negyedszázaddal a háta mögött a magyar önkormányzati rendszer mélyreható gyakorlati tapasztalati anyagot halmozott fel működése során, melyet, ha nem is ismerünk a maga teljességében, de elegendő tanulsággal szolgál a korábbi hibák elkerülése és a jó gyakorlatok megőrzése számára. Az egyik ilyen, az új választási ciklusok előtt is felvetődő alapvető kérdés, hogy vajon milyen jellemzők, sajátosságok, tényezők határozzák meg az adott település önkormányzatának működését, vezetésének színvonalát? 
A közösségi közlekedés mindenki számára elérhető áron és módon való biztosítása – az európai uniós jogi terminológiában – általános gazdasági érdekű szolgáltatás, amely ellátása tagállamok feladatát képezi. Így főszabály szerint a terület nem tartozik az európai uniós versenyjog hatálya alá, hiszen a piaci versenyhelyzet az általános gazdasági érdekeltségű közszolgáltató vállalat feladatainak ellátását veszélyeztetné. Az ilyen érdekeltséget az európai uniós jog nem határozza meg, de az eseti döntések alapján a közlekedésen kívül ide tartozik például a posta és a villamos energia szolgáltatása is.
A beszállás előzetes visszautasítása esetén az utasokat akkor is megilleti a kártalanítás, ha nem jelentkeztek utasfelvételre, és a beszállás visszautasításáról a menetrend szerinti indulási időpont előtt legalább két héttel tájékoztatták őket – mondta ki az EUB legutóbbi döntésében. Az alapügy felperesének az indulás előtt 1 nappal nem volt lehetősége az online utasfelvételre, ezért kapcsolatba lépett a légitársasággal. A légitársaság tájékoztatta, hogy előzetes tájékoztatás nélkül, egyoldalúan áttette a felperes foglalását, és két nappal korábban induló járatra tette át, valamint a visszaútra szóló járatról kizárták, mivel az odafelé tartó járatra nem szállt fel (amiről a felperesnek nem volt tudomása). 
Az Európai Unió tagállamai között a leginkább sajátos utakon járó jogterület a magánjog területe, hiszen itt érvényesül legkevésbe az Európai Unió jogegységesítő törekvése. Ennek ellenére látható, hogy az egyes tagállamok szerződési jogánál kiemelt helyet foglal el a tájékoztatási kötelezettség problémaköre. A magyar és az ahhoz hasonló egyes tagállami szabályozások alapján nem meglepő, hogy a légiutasok jogait szabályozó uniós rendelet szintén kiemeli a tájékoztatási kötelezettség kérdését. Jelen tanulmány a joggyakorlatból vett példákon keresztül mutatja be e sajátos jogintézmény elméleti és gyakorlati kérdéseit. 
Jelen blog az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) részletszabályait vizsgálja, egy a Covid 19 járvány alatt felmerült kérdés kapcsán. A GDPR egy kötelezően és közvetlenül alkalmazandó jogforrás a tagállamok jogában, ugyanakkor a személyes adatok kezelésével kapcsolatban lehetőséget biztosít arra, hogy a tagállamok „pontosítsák” az adatkezelési szabályokat. Így erre tekintettel merült fel a kérdés a világjárvány idején az iskolai oktatásban igénybe vett videokonferenciákkal kapcsolatos adatkezelési szabályok pontosításának területén. A tanulmány célja az ehhez kapcsolódó német eset bemutatása, amely előzetes döntéshozatali eljárás keretében került az Európai Unió Bírósága elé.